Az út története számomra 2006-ban kezdődött, amikor is Sziklay Tiborral a közkedvelt, túlzsúfolt Steinerweg-et másztuk a Dachstein déli falán. Ekkor említette, hogy van egy jó kis út erre a falra, amit a helyi, öreg motorosok is nehéz útnak tartanak, annak kiépítettlensége és konstans nehézsége miatt. Persze a kiépítettlenség jellemző a többi útra is igaz ezen a nagy, 800 méteres déli falon.
Egy kósza próbát már tettünk, ha jól emlékszem 2007-ben, amikor is ugyancsak Tomival jöttünk ide. Láz, és betegség miatt egy fél éjszakás „kanyarban alvás” után haza is indultunk, talán jobb is, mert távolról is már jegesnek látszott a fal azon a szeptemberi éjszakán a telihold fényben. Maradt a tartozás, amit ugye nem jó túl sokáig maga előtt görgetnie az embernek.
Idei évi „nagy túránk” a teremépítés-felújítás miatt meghiúsult, muszáj volt rövidebbre csökkenteni a szabadságot, viszont ahhoz elég hosszúra terveztük, hogy megpróbáljuk a Serpentine-t.
Pazar időt jósoltak augusztus 21.-e környékére, így nem haboztunk, kocsiba be, és már kint is voltunk újra a bivakhelyünkön a „kanyarban”. Korai indulást terveztünk, mivel 22 kötélhosszas az út, és ebből 11 darab VI-os nehézségű, biztosítottsága igen gyenge a kalauz szerint, kivéve a felső hosszok, amik nitteltek „alpin saniert” stílusban.
A Steinerweghez vezető csapásról leágazva semmi nyomot nem láttunk a kőlejtőn, kizárólag a kőemberek kötötték össze a képzeletbeli vonalat, jó ideje nem járt erre már senki. Megnyugodtunk, a tömeg nagy része a Steinerweg-et választotta, mi az üres falrészen mászhatunk. Néhány parti választotta még a Top secret-et, de ez még távolabb esett a mi utunktól.
A Dachstein déli fal jellemzője a beszállások alatti nagyobb meredek hófolt, amin fel kell ügyeskednie magát a mászónak mielőtt megérinti a falat. Kalapács-lépésvágás-kicsúszástól való f.sás, és már ott is voltunk az út kezdeténél.
Kicsit nem is értettük, de egy nittet találtunk az első standunkban. Konstatáltuk az első pár hossz után, hogy moderált stílusban, de kiépítették az utat. Standokban 1 db fúrt nitt, hosszonként 1-2 nitt a nehezebb részeken. Ez valamelyest meggyorsította a haladásunkat.
Problémát, idegeskedést a megfigyelők jelentettek, akikből egyfolytában 5-6 db körözött a fejünk körül 5 cm-re, bámulva minket, a fülünkbe zúgva. Egyet meg is öltem. 🙁
A holtpont a 15 hossz körül ért el, de hál’Istennek egy-két hossz után újra erő kaptam-kaptunk, és meg sem álltunk a Goedel-Steiner útig, aminek a felső két hossza a kiszállást jelentette a falból.
Innen felmentünk a csúcsra, majd le a túloldali kletterseteigen.
Érdemes korán átjutni a Steinerweg út alatt, ha a déli fal bal oldalán szeretnénk mászni, mert a Steinerweg-et mászók, rengeteg követ löknek le akaratlanul is a törmeléklejtőre, amin a beszállásokat lehet megközelíteni. A legnagyobb veszélyt ez jelentette az egész út során.
Mászók: Vörös Tamás és Flaska Péter
Írta: Flaska Péter
Topo forrás: Andi Fischbacher, Kurt Schall, Klaus Hoi, Ewald Lidl: KLETTERARENA DACHSTEIN SÜD
0 hozzászólás